Halk makacsság

liklara:

Nem hallottalak,
Hisz suttogtál csupán
Gátat emelt közénk a levegő
Mégis feléd hajoltam bután
Közelebb, még…még: mondtad
S mikor már belőlem lélegeztél
Megszűnt a suttogás
Te tátogtál tovább,
S én úgy éreztem,
Hangosnak kell lennem

Álarc mögé késztettél,
csak Te láttál,
Levetkőztettél
s nekem csak az ábránd
maradt

Azt hittem, megsüketültem
Pedig egy szót sem szóltál
Maradt a néma csend, s nélkülem
Te is néma maradtál
Légy hát hangos, ordíts,
ne áltass
Mondd ki, mit makacs szíved fel
nem tárhat
Ki tiltja meg? Mondd, ki parancsol?
Levegő nélkül végleg elalszol?

Ha feljön a Hold, ha bűnt sugall
Te nem beszélhetsz, s én nem hallhatom
Ám azt nem tilthatja senki,
Hogy meghallgasd bordalom

Várok

liklara:

Várom, hogy az órák
elillanjanak,
mint a kabátod az utcasarkon,
vagy az érzéseim.
Néha visszakérném őket.
Az órákat,
a kabátodat az utca sarkáról,
az érzéseimet.

Human relationships are strange. I mean, you are with one person a while, eating and sleeping and living with them, loving them, talking to them, going places together, and then it stops

Charles Bukowski
(via checked)